Gyorsan telnek a téli reggelek. Időben felkelek, pedig tényleg semmi kedvem, az ébresztőóra hangja minden reggel, akár egy sorscsapás. Ma sincs másképp. Az volt az első gondolatom ébren fekve a sötétben horkoló férjem mellett, hogy milyen szívesen hazautaznék szombaton a szülővárosomba, de ahhoz korán kellene kelni és annyira szeretnék már egyszer egy jót aludni, addig, amíg jólesik. Minden nap a melóban kész tortúra, de a mai különösen szuper lesz, hiszen nincs elegendő mukaállomás, így valaki csak lézeng, na, ma ez én leszek, még a munkába se tudok temetkezni, hogy gyorsabban teljen az idő. Valamint tegnap elkövettem azt a "hibát", hogy az egyik szervezési osztályon meg mertem érdeklődni valamit, ami, ha visszajut a főnököm fülébe, a paranoid elméje jól kiforgatja és majd megint jól lecsesz, hallod, mint egy szaros gyereket, mintha joga lenne hozzá. Aztán meg seggfej lesz velem újra, mert egy kicsinyes, bosszúszomjas, hataloméhes, egomán fráter.
Milyen jókat aludtam a befuccsolt terhességem hetei alatt. Idegeskedés, szorongás ide vagy oda, aludtam, mint a bunda. Minden éjjel. Csak a múlt hétfő óta nem megy, akkor realizáltam, hogy ezen a héten már jönnöm kell dolgozni. Á, biztos nincs összefüggés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése