Nem tudom, mennyiben az én hibám. Nem tudom, lehetne-e máshogy csinálni. Mármint biztosan lehetne, de hogy vezetne-e bárhová. Az, ha megpróbálnék olyanokkal beszélni, akik az elmúlt két évben bebizonyították nekem, hogy az őszinteség büntetendő, az egyéniség megtörendő, a gondolkodás tiltott, a változtatás az ördögtől való. Nem tudom, sikerül-e. A körülmények pont nem ideálisak. De meddig nyeljen egy ember? Ugyanakkor rohadtul félek. Félek, hogy nem sikerül. Félek, hogy sikerül, de hónapok múlva kiderül, hogy nem jobb. Maximum máshogy rossz. De el kell hessegetnem ezeket a gondolatokat, mert nem ez a lényeg. Ami lesz, azzal ráérünk megbirkózni akkor. Előre aggódni az összes lehetőség miatt teljesen értelmetlen. De az a gondolat, hogy a kezembe veszem a sorsomat és más lehetőséget keresek, akkora energiát ad, amekkorát régen nem éreztem. Ezt a gondolatot, ezt az érzést ragadom meg, amikor ma elkezdek telefonálni és felmérni a lehetőségeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése