Ma valahogy nagyon produktív vagyok. Nem kell nagy dolgokra gondolni, csak elintéztem 4-5 telefonhívást és valahogy mindenhová sikerült időpontot szerezni, varrótanfolyamra jelentkezni, pedig egy hónappal előrébb hozták a kezdést, azaz pont a jövő hétre, úgyhogy még időben voltam így is. Olyan érzés, mintha azért, mert erőt vettem magamon és elkezdtem intézni a dolgokat, az lenne a jutalom, hogy sikerült intézkedni. Furcsa elégedettség töltött el, ahogy az időpontokat beirkáltam az asztali naptáramba és meg kell mondjam, fel is pörögtem, szinte buzog bennem a tettvágy. Semmiségnek tűnek ezek a dolgok, de számomra az utóbbi években minden siker számít, legyen az a legapróbb, nekem szinte ünnep. Mostanában szinte el vagyok kényeztetve ilyen szempontból, ha az utóbbi három évet nézzük. Ami a legnagyobb öröm volt számomra az utóbbi időben, hogy az elmúlt másfél év munkája, amióta jegyzik a nevemet az új munkahelyemen, végre kezdi meghozni a gyümölcsét, úgy tűnik. Pozitív visszajelzéseket kapok kollégáktól és szakmai kérdésekkel kapcsolatban is megkeresnek, kikérik a véleményemet. A jó munka magáért beszél, csak ki kell várni, amíg elegendő munkámat látják a szakemberek. Úgy néz ki, mostanra már jó véleményt alkottak a munkámról és nagyon jól esik, hogy észreveszik, hogy alaposan, magas színvonalon dolgozom. Fogytam is, szigorúbbra vettem egy picit az étrendemet, sok zöldség, jóval kevesebb édesség. Arra is büszke vagyok, hogy már hetek óta kitartok az étrendi megszorításaim mellett. Végre, kb. 4 év után sikerült találnom egy frizurát, amit szeretek és egy jó fodrászt, aki mellett szintén tervezek kitartani. Tavasszal új, nőiesebb szemüvegkeretet is választottam. És amíg személyként, önmagamként az utóbbi 3-4 év legjobb időszakát élem, végre ismét ráéreztem önmagamra, addig a párkapcsolatomban sosem látott nehézségekkel küzdünk, valódi mélypont ez. Érdekes az élet. Mindig tartogat kihívásokat valamilyen téren. Sosem nyugszik.
