Kevesebb cuccra, kevesebb zavaró tényezőre, kevesebb ételre, kevesebb fafejre.
Ugyanakkor minőségi dolgokra vágyom, apró adag ételkölteményekre, pár szem kézműves vagy svájci bonbonra, minőségi italra. Minőségi időre. Minőségi beszélgetésre fontos, értelmes emberekkel. Kevesebb, de jól kombinálható, érdekes és szép ruhadarabra. Drága, egyedi ékszerekre.
Sok-sok jó könyvre.
Sok-sok napfényre.
Jövő héten a szülővárosomba megyek továbbképzésre és szállást foglaltam magamnak. Nem akarok a szüleimnél megszállni. A kétszobás lakás egyik szobájában, úgy, hogy folyton csak útban vagyunk egymásnak, a fürdőszoba szűkös és utálom az ócska zuhanykabint. Ráadásul a három este, amikor ott leszek, szeretnék a barátaimmal találkozni végre. Három este kevés is lesz ehhez. Nem akarok bűntudatot érezni, amiért nem maradok otthon velük. Jól akarom magam érezni, kikapcsolódni, egy tiszta hotelszobában nyugovóra térni. Pihenni. Mint egy wellness. Azt hiszem, megérdemlem. Így is távolsági busszal kell mennem és jönnöm, mert vidéken ennyire jó a vasúti közlekedés. MÁV, annyira rühellek. Miért is adatna meg az embernek a könnyű és relatíve kulturált utazás az IC-n? Mindegy. Szóval, barátnők (és barátok), bor, beszélgetés, hotelszoba. Mint egy igazi utazás. Egyedül, mint régen. Alig várom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése