Elutaztam. Mindössze két napra, Bécsbe. Egy továbbképzésre. Elég sokat repültem az elmúlt években, de ilyen még nem történt velem. Elveszett a bőröndöm. Megérkeztem Bécsbe péntek este, fáradtan, várom a bőröndömet a szalag mellett, de semmi. Vártam, már mindenki, akivel együtt utaztam rég elment, már csak egy elárvult bőrönd keringett a szalagon, hasonló az enyémhez, de nem az. Megnéztem a környező szalagokat is, semmi. Be kellett látnom, hogy nincs más hátra, a bőröndöm nincs meg, be kell jelenteni. Most először csináltam ilyet. Meglepő volt, hogy többen is várakoztak a bejelentésnél. Kivártam a soromat, a fickó rendes volt, ráadásul kaptam egy overnight csomagot hölgyeknek, nem nyitottam ki, gondoltam pipere, csak reméltem, hogy a dezodorra is gondoltak. Kaptam jegyzőkönyvet, aztán utamra bocsátottak azzal, hogy majd elküldik a szállodámba a bőröndöt, ha meglesz. Elindultam a buszhoz, ami bevisz a városba, az eső esett és én igen szomorú voltam. Nem hittem volna, hogy ilyen elesettnek fogom érezni magam a csomagom nélkül. A buszon volt időm végiggondolni mindent. Másnap reggel kilenckor jelenésem volt a kurzuson. Mit fogok viselni? Máskor mindig van a kézipoggyászomban egy váltás felső és fehérnemű, most egyik sem volt persze. Sem a gyógyszereim, sem a dezodorom, sem semmi, amire szükségem lett volna. Az ing, amit egész nap viseltem finoman szólva nem volt túl friss. Mindegy, megoldom, biztattam magam, nagylány vagyok. A hotelben szóltam, hogy várom a bőröndömet, kedvesek és együttérzők voltak. A szobában kicsomagoltam a készletet és hála az égnek, volt benne egy póló. Egy fehér, uniszex, rövid ujjú póló, ráadásul XL-es, de nem érdekelt, nem kell ugyanabban az ingben lennem holnap, mint ma. Volt dezodor is a csomagban, bár én évek óta ugyanazt a típust használom, de a semminél sokkal jobb volt. Volt a csomagban sampon, fogkefe, fogkrém, körömreszelő, vattabucik és fültisztító pálcika, mosószer, krém. Nem is hittem volna, hogy így lehet örülni ezeknek az apróságoknak, miután lemondtam már mindenről. Másnap szerencsére megkaptam a bőröndömet, de az első napot a kurzuson a farmeromba tűrt, felhajtott ujjú pólóban csináltam végig. És örültem neki :)
Aztán kiderült, hogy nem vittem magammal a hajformázóimat. Aztán a szombati proccvacsora előtt sminkelés közben gyakorlatilag belemártottam a szemembe a szempillaspirál keféjét. Igen kellemetlen volt, még tegnap is fájt és még most is kissé fura az a szemem. Szóval nem voltam a legjobb formában ezen az úton. Sebaj, mert 3 hét múlva Svédországba utazom, ezt tulajdonképpen figyelmeztetésnek veszem arra nézve, hogy mire figyeljek oda jobban. Eddig is volt egy utazó nesszeszerem, de most össze fogok állítani egy olyat, amit, ha el kell repülnöm valahová, csak bedobok a kézipoggyászomba és kész. Mindig ott lesz összeállítva.
Egyébként a kurzus maga nagyon jó volt, szakmailag is, ráadásul csupa kedves ember volt a csoportban. Bécsben remek idő volt, a vasárnap délutánt kószálással ütöttük el és összebarátkoztam egy nagyon kedves lánnyal, akivel ma reggel együtt indultunk haza, mivel a gépünk gyakorlatilag egy időben indult, úgyhogy még együtt reggeliztünk a reptéren.
