2016. július 17., vasárnap

In the heart of the sea

Sokszor kérdezem magamtól amikor egy film vagy egy könyv nagyon elgondolkodtat, valahogy különösen mélyen megérint, holott nem vártam volna vagy nem is áll közel hozzám a téma, hogy vajon csak a megfelelő időben talált meg. Vajon ha egy könyvet vagy filmet egyszer már nem sikerült elolvasnom vagy megnéznem, akkor érdemes lenne újra megpróbálnom évekkel később? Azt hiszem igen. 
A bejegyzés címadója egy film, amit ma délelőtt néztem meg. Azért, mert valamikor egyszer letöltöttem. Ahogy elindítottam, arra sem emlékeztem miről fog szólni. Sok műben utalnak a Moby Dickre, de sosem sikerült felkelteniük az érdeklődésemet. Ez a lassú folyású, nem túl kiemelkedő mozi valahogy mégis sikerrel járt. Magam sem tudom, miért. Chris Hemsworth-t persze szeretem, magas, szőke, jóképű, huncut, mi kell még. Az ember lánya kb. bármiben elnézné egy-két óráig, már csak a látvány kedvéért. Cillian Murphy-t is szeretem, őt nem annyira - az egyébként nem rossz - külsejéért, hanem egyszerűen csak jól játszik. Ahogyan most is. És végre nem gonosz karaktert. Azt hiszem, ami igazán tetszett, amiért ez az átlagosnak mondható mozifilm valahogy megszólított ma, az egy egyszerű üzenet: vannak, akik súlyos dolgokon mennek keresztül az életben maradásért, olyan dolgokat tesznek, amikkel aztán együtt kell élniük, olyasmiket, amiket nem felejthetnek el soha többé, mégsem adják fel. Amikor választhatnak, nem mondanak nemet, küzdenek. Mi, akik legtöbben tudatában sem vagyunk annak, mekkora ajándék az élet, elherdáljuk a napokat. Észre sem vesszük, hogyan repülnek el az évek anélkül, hogy hálát adnánk azért, hogy itt lehetünk. 
Az élet vajon alanyi jogunk? Furán hangzik, tudom. De nem kellene meghálálnunk valahogy? Jobban tisztelni a lehetőséget, amit kaptunk? 
Néha kinézek az ablakon és arra gondolok, rohadó, mocsok világban élünk, ahol az értékek nem fontosak többé. A becsület, az őszinteség, a tisztelet, a felelősség olyasmik, amik manapság nem követelmények, hanem csak hátráltatják az embert ebben a világban. Mostanában sokat gondolok erre. De akkor sem vagyok hajlandó lesüllyedni odáig, ameddig kellene ahhoz, hogy érvényesülni tudjak. Nem leszek politikus. Nem fogok hazudni, másra kenni dolgokat, elgáncsolni másokat. Tudom, hogy azért nehéz nekem, mert félnek tőlem. Mert erő, tartás és bátorság kell ahhoz, hogy a mai világban ezek mellett az értékek mellett tartsunk ki. És ez megijeszti a gyávákat és a gyengéket. Ezért aztán ott igyekszenek elbuktatni, ahol csak tudnak. Ez a világ nem nekem való. De amikor a film végeztével lementem sétálni, a levegő, a föld és a fák a három napja tartó esőtől voltak nedvesek, a zöld minden árnyalata vett körül és a levegő tiszta, langyos és friss volt, ahogy néhány gyerkőcöt láttam önfeledten játszani, arra gondoltam, mégis gyönyörű ez a világ.