Csodálatos észak-olasz nyárban, buja kertekben, hűvös szobákban, csillogó tavak mellett, hangulatos városkákban telik Elio nyara. Minden úgy indul mint az eddigi nyarakon, haverok, lányok, cigi, zene, amíg meg nem jelenik a színen az amerikai Oliver, Elio édesapjának vendége. Oliver hat hétig marad velük és mire távozik, Elio megváltozik.
SPOILER!
Elio-t már a kezdetektől összezavarja a jóképű, szőke Oliver, nem tud eligazodni az érzésein. Félreérthető jelenetek, beszélgetések, érintések követik egymást, aztán kettejük tisztázatlan kapcsolata lassan alakul át valami mássá. Lassan és gyönyörűen. A két főszereplő között izzik a levegő, a szerelmi jelenetek igazán forróra sikerültek. Nagyon izgalmas az a finom tapogatózás, az érzékeny kommunikáció, ahogy Elio és Oliver próbálnak őszinték lenni egymással, miközben tulajdonképpen ugyanazt akarják kétségbeesetten: együtt lenni. Mint a mágnes, olyanok a vásznon. Teljesen hitelesek. A végén, amikor el kell válniuk, a szívem hasadt meg. Mindkettőjükért. Pedig eleinte Olivert nem kedveltem. Aztán ahogy kibontakoztak a történések, kiderült milyen vívódás rejlik a távolságtartása, a viselkedése mögött, hogy mennyire érzékeny valójában és mennyire nem szeretne fájdalmat okozni. Elio szülei pedig imádnivalóak, mindenkinek ilyen szülőket és jobb lesz a világ.
Az egész film csodálatos volt, most is kavarognak bennem a szebbnél szebb, érzékenyebbnél érzékenyebb és igazán kedves jelenetek. Mert az egész film kedves. Nem hittem volna, hogy fel lehet dolgozni így ezt a kényes témát: hogy a végén valami ennyire szép, kedves és szívfacsaró sül ki belőle.
Elsőre azt gondoltam, minek a végére a téli jelenet. Minek bele a bejelentés, hogy Oliver megnősül. Aztán elgondolkodtam: miért, minek is kellett volna történnie? Először is: ez egy coming of age film. Az első szerelem. Ami a legritkább esetben tart örökké. De még inkább: 1983-ban vagyunk, Elio még kiskorú, ráadásul milyen jövője lehetett volna ennek a homoszexuális kapcsolatnak akkor? Mikor sajnos még most, 2018-ban is olyan kommenteket lehet olvasni, hogy jó volt a film, de miért nem lehetett úgy megcsinálni, hogy Elio egy nőbe szeressen bele. Még manapság is ilyen elfogadott a homoszexualitás. Nyilvánvaló, hogy szerették egymást, mindketten. Biztosan nagyon hiányoznak egymásnak és szenvednek is. Úgyhogy eljön az ünnep és Oliver enged a csábításnak, hogy felhívja Elio-t. Ami persze nem segít. Mert a helyzet mit sem változik. Csak megtudják, hogy még mindig ugyanúgy éreznek. Egy ideális világban Oliver marad, hiszen a szülők elfogadóak, megbújnak a csodás olasz vidéken álló házban, de ez nem a valóság. A valóság az, hogy az utcán a mai napig nem mehet végig egy homoszexuális pár kézen fogva, anélkül, hogy a bántalmazást kockáztatnák. Egy házba (kalitkába) zárt szerelem, ami csak a falak közt működik, vajon meddig tarthat? Meddig lehet így élni? A telefonbeszélgetésből az jön le, hogy mind a ketten fájdalmasan tudatában vannak annak, hogy nincs mit tenni. A legvégén pedig, amikor Elio a kandalló előtt guggol, nos az a pár perc... annyira kifejező és fájdalmas, pedig valójában nem történik semmi, csak az arcát látjuk, de azon az arcon nagyon is sok minden történik.
Elsőre azt gondoltam, minek a végére a téli jelenet. Minek bele a bejelentés, hogy Oliver megnősül. Aztán elgondolkodtam: miért, minek is kellett volna történnie? Először is: ez egy coming of age film. Az első szerelem. Ami a legritkább esetben tart örökké. De még inkább: 1983-ban vagyunk, Elio még kiskorú, ráadásul milyen jövője lehetett volna ennek a homoszexuális kapcsolatnak akkor? Mikor sajnos még most, 2018-ban is olyan kommenteket lehet olvasni, hogy jó volt a film, de miért nem lehetett úgy megcsinálni, hogy Elio egy nőbe szeressen bele. Még manapság is ilyen elfogadott a homoszexualitás. Nyilvánvaló, hogy szerették egymást, mindketten. Biztosan nagyon hiányoznak egymásnak és szenvednek is. Úgyhogy eljön az ünnep és Oliver enged a csábításnak, hogy felhívja Elio-t. Ami persze nem segít. Mert a helyzet mit sem változik. Csak megtudják, hogy még mindig ugyanúgy éreznek. Egy ideális világban Oliver marad, hiszen a szülők elfogadóak, megbújnak a csodás olasz vidéken álló házban, de ez nem a valóság. A valóság az, hogy az utcán a mai napig nem mehet végig egy homoszexuális pár kézen fogva, anélkül, hogy a bántalmazást kockáztatnák. Egy házba (kalitkába) zárt szerelem, ami csak a falak közt működik, vajon meddig tarthat? Meddig lehet így élni? A telefonbeszélgetésből az jön le, hogy mind a ketten fájdalmasan tudatában vannak annak, hogy nincs mit tenni. A legvégén pedig, amikor Elio a kandalló előtt guggol, nos az a pár perc... annyira kifejező és fájdalmas, pedig valójában nem történik semmi, csak az arcát látjuk, de azon az arcon nagyon is sok minden történik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése