Totálisan rákattantam a The almighty Johnsons-ra, ami egy új zélandi sorozat (a főcím).
Tombol a hőség és két napja be vagyok zárva, mert a szakvizsgámra tanulok, ami csak október második felében lesz, de nem tudok előtte szabira jönni, mert az utolsó hét szabimat arra használom, hogy meglátogassam a 38 évest Cipruson szeptemberben. Addigra már 39 lesz. Crazy. Persze rohadtul nehezen tudok koncentrálni, egyrészt a hőség miatt, másrészt meg egyszerűen csak azért, mert ezer éve nem tanultam rendesen, nemhogy ennyit egyfolytában. A tény, hogy ezentúl minden hétvégém ilyen lesz, nem segít. Az sem, hogy hétköznapokon is tanulnom kéne esténként, de az úgysem fog menni, ilyen szintű mazochizmusra nem vagyok képes.
Az utóbbi időben hihetetlen selejtezési mánia jött rám, sorra válogattam át a szekrényeim tartalmát és dobáltam ki vagy ajándékoztam el egy csomó mindent, amire már sosem lesz szükségem/ ami már sosem jön rám többé. Az biztos, hogy nem kevés hely szabadult fel. És még nincs vége. Most azon gondolkodom, hogy megválok a hajráfjaimtól. Még van bennem némi kétség, de belül ott az indíttatás. Nem volt egyszerű beszerezni ezeket a ráfokat, van, amelyiket külföldön vettem, de hirtelen mind olyan kislányosnak tűnik, úgy érzem az életben többet nem tennék a fejemre virágokkal vagy masnikkal applikált fejpántokat. Fene tudja. Talán még várok vele.
Úgy érzem rengeteg vacak vesz körül feleslegesen, szokott lenni ilyen időszakom, amikor olyasmiktől is meg tudok válni, amiktől addig elképzelhetetlen lett volna.
És megint elkapott a gondolat, hogy lassan ideje lenne egyedül laknom. Úgy voltam vele, majd ha találok egy pasit, vele fogok összecuccolni, minek fizessek egyedül egy lakást, nem túl gazdaságos. Kezdem azt érezni, hogy nincs kedvem tovább várni.
Egy ideje már szinte belenyugodtam, elfogadtam, hogy csak kötetlen kapcsolatra találok pasikat. Csak semmi elköteleződés, semmi felelősség. De ezzel legalább nem volt gond. Mostanában viszont már ez sem megy. És így azért már kezd kissé frusztráló lenni ez az egész.
A húgom volt itt múlt héten egyik este. Megittunk fejenként egy üveg bort, volt kiabálás, veszekedés, beszélgetés, megvilágosodás, sok nevetés, tánc és zene... Jó este volt. Megállapodtunk a tiszta lapban. Kíváncsi vagyok, létezik-e a valóságban. Majd kiderül. Nem nagyon hiszek benne, eléggé kiábrándult vagyok már ahhoz, hogy ne higgyek a legjobb verzióban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése