Welcome. Úgy nektek, mint nekem. A végsőkig tartottam ki a freeblog mellett, mostanában alig írok, de hogy még akkor sem lehet elmenteni, az már sok. 

Dreamet tudnám idézni a héttel kapcsolatban: 

"Hát ez a hét elég zavaros volt.

A hétfő még oké volt, de aztán jött egy kedd, ami inkább péntek volt, majd a szerda, ami elsőre szombatnak tűnt, de valójában vasárnap volt. Ezt követte a csütörtök, ami ugye kispéntek, mégis hétfői fílinggel, és végül egy keddes péntek zárta a hetet, ami nem is igazi zárás, mert holnap meló van, szóval a szombat az igazi péntek."

A vége kivételével, én ugyanis nem dolgoztam szombaton, mármint a melóhelyen nem, de persze megint nem jutottam előre semmivel, amit meg kéne csinálni itthon (pl. a folyosót beterítik a csizmáim, mert még nem tudtam elrakni őket). A mai nap meg halott, tudományos cikkeket kell olvasnom (pfuj!), protokollt írnom és aztán anyák napja egész nap. Megint csak nem haladok. Most két cikk közt pihenésként blogolok. 

30-nak lenni nagyon állat, bár van egy olyan érzésem, hogy ez nem a koromnak köszönhető, hanem a rendszeres edzésnek, amitől nem csak csinosabb, de fittebb is vagyok, valamint ezerrel pörgök és jó a kedvem :) 

Napi zene:

Francba, még a végén szeretni fogom Péterfy Borit! Ez is a 38 éves hibája. Kell neki klipeket küldözgetni tőle. A 38 éves visszatért az életembe. Nem csak magától, én is tehetek róla. (Október végén őt hozta el egy barátom a házibulira.) Most itt van, de mégsem, mert nem ugyanabban a városban élünk, ráadásul hamarosan még ennyire sem lesz itt, mert külföldön is dolgozik. Miatta van állandó gyomoridegem, amit az amerikaiak képesek butterflies in the stomach kifejezéssel illetni. Aha, pilléket hánynék.