Igen, volt pasim. Két hónapig. Annyira hihetetlenül, szemtelenül tökéletesen indult. Külföldön egy kongresszuson, a testvércégünk egyik fővárosi alkalmazottja kiszemel, heves udvarlással meghódít, romantikus séták az óvárosban, a folyóparton, parkokban, romantikus vacsorák eldugott éttermekben... Itthon egy együtt töltött, csodálatos, élmenyekkel teli hosszú hétvége, aztán a hétköznapok hideg valósága, a távkapcsolat, a skype, az elmaradozó beszélgetések, az elmaradó hétvégi látogatások, aztán szakítás, közös megegyezéssel, e-mailben. Mennyire mai. 

Ezen kívül elmaradt térdműtét (nőgyógyászati fertőzés miatt, jee), úgyhogy gyakorlatilag rokkant vagyok. A főnököm külföldre utazott, de előtte még rám bízott egy feladatot, amit március óta nem csinált meg és péntekre szeretné, ha meglenne, úgyhogy táppénz helyett melózok, meló után pedig ezen a feladaton dolgozok itthon. Közben karácsonyi ajándékokat gyártok, némi lopott időben, ami szuper lenne, ha az itthoni melózás helyett átadhatnám magam a hangulatnak, karácsonyi filmekkel és zenékkel. Alig várom a hétvégét, akkor végre szabi január másodikáig.