Még csak néhány órája indultunk, de már többféle esőt is láttunk. Ez, ami a szerb határnál esett, erős volt, sűrű és apró szemű. Mintha a cseppek nem követtek volna egy meghatározott irányt, hanem össze-vissza hullottak volna. A zászlót tépte a szél, perverz, furcsán erotikus alakzatokba hajtotta, fordította. Régen kézi munka volt a zászló, úgy varrták össze a sávokat, applikálták rá a díszeket, a kétfejű sast, a pajzsot, a koronát. Nem ilyen nyomott mintás, műszálas vacak. Látszik a vasalás nyoma, ahogy négyrét hajtották.
Szentes után láttam egy felhőt a horizonton, magasra tornyosult, narancsos rózsaszín fény áztatta, körülötte az égbolt egyöntetűen komor szürke. Nem tudtam elhessegetni a gondolatot, mintha egy hasadékon át a mennyország mutatkozott volna meg. Igyekeztem jó előjelnek értékelni, megnyugtatni magam, hogy igen, most már biztosan minden rendben lesz.
Rendben is lett - nagyjából. Igaz, hogy a tengerparti nyaraláson végig megvolt, így csak térdig merészkedtem a vízbe, viszont sokat napoztam és pihentem a parton, végre kiolvastam a könyvemet is. Alig értem haza, külföldről pár napra hazalátogató barátnőm már magával is ragadott a Balatonhoz, ahol kicsit bepótoltam a csobbanást, vízibicajoztunk és olyat buliztunk, amilyet utoljára egyetemista koromban. Olyan színem volt, amikor megjelentem a melóban... Egy hét munka után kongresszus a Dunántúlon, hosszú hétvége, hosszú éjszakák, csámborgás, utcazene, bor, proccvacsorák, tánc, a gálán olyan ruhában és szandálban jelentem meg, Carrie Bradshaw is megirigyelhette volna, a munkatársaim végre láttak igazi nőcis ruhában. Két nap munka után Krakkó, hosszú hétvége az egyik barátnőmmel, helyi sráccal söröztünk szombat este, hajnali 5-kor melegszendvicset ettünk az Új Vásártéren és sorban állas közben amerikai zenészekkel ismerkedtünk. Csak ajánlani tudom a helyet, ahol voltunk: Omerta. Csapolt sörök whiteboardon, amelyik elfogy, a csaposlányok már törlik is le, kerül a helyére másik. Elmondod, milyet szeretsz és ajánlanak neked. Négyféle sört ittam, mind jó volt, kettő egyenesen remek. Az Atak Chmielu volt az egyik, a másik pedig egy ízesített szilvás. Most először ittam olyan ízesített sört, ami ízlett, valóban sör íze volt, csak lehetett érezni némi finom, édeskés szilvaízt is rajta. Csavarogtunk a Kazimierz-ben, söröztünk a főtéren, farmersortban és trikóban vacsoráztunk a Wentzl-ben, megnéztük a sóbányát Wieliczkában. Az orangeways buszaival utaztunk, minden tisztelet a sofőröknek, hihetetlenül szar, 80-as évekbeli nyugati országokból leselejtezett buszok, tarthatatlan menetidők, joggal értetlenkedő utasok. Alig érkeztünk meg a buszpályaudvarra, mi leszálltunk, a következő csapat fel és már indultak is vissza. Hihetetlen. Erről nincs szó a honlapjukon. Oda- és visszaúton is eltöltöttem egy-egy éjszakát Budapesten, barátoknál, szuper érzés, ha segítenek, amikor szükséged van rá. Most itthon vagyok, 3 napot dolgoztam és már alig vártam a hétvégét :) Majdnem 4 hétig éltem a bőröndömből, x kilométer van bennem, jó egy kicsit itthon most már. Mondjuk, jövő héten fesztivál, szerdától szombatig, de az itt van helyben. Mindkét lakótársam elment, egyikük végzett, végleg elköltözött, 4 évig laktunk együtt. A másik ma reggel utazott haza a nyárra. Most az enyém a lakás augusztus végéig. Úgyhogy a fesztivál idejére ideköltöztetem barátnőmet, ne kelljen messzire hazamennie hajnalban. Tervezek két házibulit is, na meg tanulni kéne a szakvizsgára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése