Magammal viszem az idegességedet, ahogy fogadtál és megragadtad a bőröndömet. A tekintetedet a borospohár felett. Az érintésedet - könnyű volt a combomon, benne minden lehetőség. A nevetésedet, ahogy a szád széle felfelé görbül. A kezedet a derekamon, a lélegzetedet a bőrömön. A hajadat az ujjaim között, a szemed fülledt, kék villanását. A tenyeredet a tenyeremben, a hátadat a piros póló alatt. Kimondott szavaidat, kimondatlan ígéreteidet, kölcsönös vágyainkat. Eltitkolt reményeimet. Napok múlnak majd és lassan elhalványulsz bennem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése