Háborúval álmodtam. Rég nem volt ilyen. A lakótelepen voltam, ahol felnőttem, amikor támadtak. Először nagyon féltem, mert puskákkal támadtak. A puskagolyótól nagyon félek, biztosan nagy hatással volt rám Winnetou. Aztán már nem féltem annyira, küzdöttem a többiekkel, támadtak gázzal, aztán lángokkal és amikor végül felébredtem, kicsit csodálkoztam, hogy csak egy álom volt. Kissé olyan érzés volt, mintha az is valóság lett volna és utána hirtelen egy másik világban találom magam. Kinyitottam az ablakot, néztem a pirkadatban a fák hajladozó ágait, hallgattam a csöndet és arra gondoltam, mennyire nem vagyunk tudatában annak, milyen szerencsések vagyunk.
Valószínűleg nem kellett volna fagyit ennem lefekvés előtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése