Hosszú hétvégére érkeztem Belgrádba egy barátnőmmel. Éjszakai, hálófülkés vonattal mentünk, Pestről a Keletiből indul este tíz körül és reggel hatra van Belgrádban. A kalauz már a peronon levadássza az embereket és felkísér a kocsiba, elveszi a jegyet és egész éjjel a folyosón lévő foteljében tartózkodik, ha bármi gond lenne, simán el lehet érni. Kétszemélyes hálófülkét foglaltunk, ami feláras, de őszintén szólva, számomra nem volt kérdés, mivel fontos már annyira a privát szférám, hogy ne akarjak 4 idegennel együtt aludni. A fülke ajtaja belülről zárható, úgyhogy a csomagok miatt sem kellett aggódni. A fülke (és az egész kocsi) tiszta 80-as évek. Mármint valóban abból az időből való, úgyhogy, akinek ez gondot okoz, ne válassza ezt az utazási módot! Nekem nagyon bejött, imádom a nyolcvanas éveket, rögtön újra gyereknek és gondtalannak éreztem magam :) Az egyetlen igazi kellemetlenség a wc. A legszörnyűbb vonat WC-t képzeld el! Tipp: menj át a szomszédos kocsikba! A visszaúton a mellettünk lévő kocsi egy szép, új kocsi volt, kb. olyan, mint egy IC, szép, modern mellékhelyiséggel. Nedves törlőkendő és kézfertőtlenítő a tisztálkodáshoz elengedhetetlen! Aludni egészen jól lehet, a matracok nem rosszak, adnak párnát, friss huzattal, valamint tiszta lepedőt és egy pokrócot egy másik tiszta lepedővel. Szóval jobb volt, mint amire számítottam, de azért inkább használtuk a hálózsákjainkat. Olvasólámpa nincs, bár a neten írták. Oké, van, csak nem működik. A vonat kellemesen ringat, az ablakban suhannak a fények, nagyon hangulatos. Éjjel kopog a kalauz mindenki ajtaján, mielőtt jönnek a határőrök, olyankor ki kell nyitni neki az ajtót, hogy lássa, hogy felébredtetek, mert ha valaki alszik, feltartja az ellenőrzési folyamatot és az utastársait is. Ami ugye nem annyira jófej dolog. Sajnos nem lett kész időben az útlevelem, így személyi igazolvánnyal utaztam, az interneten egymásnak ellentmondó információkat olvastam ezzel kapcsolatban, úgyhogy volt bennem egy kis izgalom, de hála az égnek semmi gond nem volt, elég az útlevél az utazáshoz.
Reggel érkezés Belgrádba. Első meglepi (ha eddig nem tűnt fel pl. a Google maps miatt):
minden cirill betűkkel van kiírva. Ha nem tudod olvasni őket, bajban lehetsz. A nagy utcák neve általában fel van tüntetve európaiak számára érthetően is, de egyébként... Még az érkező és induló vonatok is cirill betűkkel vannak kiírva. A csomagmegőrzőt piktogram jelöli, a lényeg: le a vonatról, a képen látható helyen balra el, aztán jobb felé térni és ott lesz. Kb. 300 forintért egész napra ott lehet hagyni a csomagot. Az állomáson dolgozók közül gyakorlatilag senki nem beszél angolul, sem a csomagmegőrzős, morgós fickó, sem az információban ülő hölgy. A tömegközlekedéssel nem sok dolgunk volt, csak a szállásig és onnan vissza az állomásra jöttünk villamossal, egyébként gyalogoltunk, a látnivalók, az óváros sétatávon belül vannak. A vasútállomáson lévő üzletben vettünk jegyet. Kaptunk egy kártyát. Egyet. Nem nagyon értettük, de sebaj. Felszálltunk a villamosra és már jött is az ellenőr hölgy, akinek bambán mosolyogva mutogattuk a jegyünket. Ő elvette, a jegykezelő képernyőhöz érintette, aztán bejelölte, hogy két utas van és helló, érvényes volt a jegyünk. Szóval, vásárláskor kapsz egy kártyát 40 dínárért (kb. 120 forint), amit csak egyszer kell megvenni, aztán feltöltheted újra és újra a jegyárusítással foglalkozó helyeken (újságosbódék, stb.). Egy jegy 75 dínár, ami kb. 225 forint. Ha kettőt töltesz fel rá, utazhatsz kétszer egyedül vagy utazhattok ketten egyszer, ugyanazzal a kártyával. Csak felszálláskor kezelni kell a jegyet és bejelölni a megfelelő számú utast. Érdekes megoldás. Mint már kiderült, a pénznem a szerb dínár. 1 dínár kb. 3 forint. Az árak nagyjából olyanok, mint otthon, egy laktató péksütemény 60-90 dínár.
Mi az
airbnb-n keresztül foglaltunk szállást. Csak ajánlani tudom. Egy lakást béreltünk ki két éjszakára, remek helyen volt, az utcában a túloldalon élelmiszerbolt, tőlünk egy percre egy kis belső udvar, ahol egy kávézó és két étterem is volt, a sarkon egy pékség, a másik sarkon egy Costa kávézó. Villamosmegállók és egy hatalmas park a közelben. Belgrádban sok park van, gyönyörűen rendben vannak tartva, sok szökőkút és szobor, futópályák, játszóterek, nagyon élhető. Hétvégén voltunk ott, nagyon sokan voltak a parkokban, családok is, nagyon tetszett. A közelünkben lévő park végében volt az egyik látnivaló, a Szent Márk templom. Ortodox templom, hatalmas belső tér, szemmagasságban mozaikdíszítés, feljebb azonban a kupola teljesen csupasz, szürke. Nekem nagyon tetszett ez a megoldás, valahogy azt sugallta, minek felülre díszítés, ott az Isten, mi kell még? Rengeteg fiatal jár templomba. Nincsenek széksorok, csak néhány szék a falnál, betegek, idősek részére. A többiek állnak, körbecsókolják a szentképeket, imádkoznak, majd elmennek. Fiatal párok, fiatal srácok, sortban, pólóban, ott vannak 5 percet, majd elmennek. Látszik, hogy az életüknek szerves része a vallás, praktikus módon, sallangok nélkül. A másik templom, amit meg kell nézni, a Szent Száva.
Európa második legnagyobb ortodox temploma. A legnagyobb volt, amíg az oroszok úgy nem érezték, hogy ez így nem járja és építettek egy nagyobbat. Ennek megfelelően hatalmas, gyönyörű, szikrázóan fehér, csodás park van mellette (nem meglepő módon), és persze szökőkút. Belépve az ember azt hinné, hogy felújítás alatt áll, egész falak vannak letakarva nejlonnal, de nem, soha el sem készült. Mindenesetre lenyűgöző. Azt az aprócska, eldugott, római templomot kivéve ezekben a templomokban éreztem magam legközelebb Istenhez. Azt hiszem, azért, mert a nagyság és egyszerűség eme kombinációja az, amit leginkább tudnék társítani ahhoz a természetfeletti entitáshoz, amire Istenként referálnak. Természetesen a várat sem hagytuk ki, Nándorfehérvár kötelező minden magyarnak.
A vár remek állapotban van, a szerbek nagyon jól kihasználják a tereket, az árokban sportpályák kaptak helyet, tenisz, foci, kosárlabda. Remek kilátás nyílik a folyóra és Új-Belgrádra. A vártól a fő térig pedig sétálóutca húzódik, kézműves termékekkel, szuvenírekkel. Emellett a házak tövében kedves nénik horgolnak szépséges dolgokat, a terítőktől a ruhadarabokig és árulják aprópénzért. Én egy szett poháralátéttel és egy horgolt gallérral lettem gazdagabb. Nem is alkudoztam, a hölgy mégis engedett az árból. Sokan megismerik a magyar nyelvet és itt történt meg életemben először, hogy azt mondták nekem, a magyarok hasonlítanak egymásra. Eddig bárhol jártam, minden nemzet azt állította, hogy a magyarokat nem lehet felismerni, olyan különbözőek, mind máshogy néz ki. Egy alkalommal finneknek hittek minket :)
Kávéimádók figyelmébe! Ha egy kávét (kafa) kérsz, ne lepődj meg: török kávét kapsz, az alján vastagon ül a por finomságú zacc. Finom, finom, szó se róla, de ha eszpresszót szeretnél, azt kérj! Nagyon sok az olasz étterem, az olasz ételek kedvelői könnyen találnak maguknak megfelelő helyet. A helyi konyháról sajnos nem tudok nyilatkozni, kissé rossz volt a gyomrom, úgyhogy 3 kivétellel egész idő alatt péksüteményen éltem. Ám erről a három helyről tudok nyilatkozni valamennyit:
Od usta do usta:
Kedves, laza kávézó és étterem, amely este kocsma-szerű hellyé alakul, fiatalok, bohémek, érdekes arcok fordulnak meg itt. A pincérek jól beszélnek angolul. A csoki-szuflét kóstoltuk, isteni volt! Belső udvaron van, úgyhogy van terasz.
Red Bread:
Éhesek voltunk. Első körben mojitót kértünk és sütit. A mojito erős, a sütemény nagy adag és nagyon finom volt. Én brownie-t ettem, Réka almás-citromos pitét. Aztán rendeltem egy csirkés-pestós grill szendvicset. Ezt kaptam:
Nem csak nagyon finom volt, de olyan sok is, hogy a felét Réka ette meg. Saját paradicsomos kenyeret használnak, innen a hely neve.
Pici terasz egy utcasarkon. A kiszolgálás több, mint jó, a pincér kedves, érdeklődő és mosolygós.
Campo dei Fiori:
Rómában az egyik kedvenc helyem a tér, amiről a hely a nevét kapta. Nos, ez az étterem nem jutott erre a sorsra. Az Aperol Spritz gyenge és vizes. A kiszolgálás lassú és borzasztó. Nem minden pincér beszél angolul. Ez csak akkor derült ki, amikor nem azt kaptam, amit kértem. A pizzám, kérésem ellenére nem paradicsomszósszal készült, hanem tejfölös alappal, ami eláztatta a tésztát. Végül rendeltem egy presszókávét és egy vizet. Később rákérdeztem, hogy mikor kapom meg, mire a pincér közölte, hogy elfelejtette, de máris. További hosszas várakozást követően többször nem kérdeztem rá, inkább kértük a számlát és nem hagytunk borravalót.
Ez az étterem egy olyan utcácskán van, ahol egymás mellett sorakoznak az éttermek és kávézók, azt javaslom, inkább egy másikat próbáljatok ki!
Triangle:
Itt nem ettünk :) Steampunk stílusú bár-kávézó a vár közelében. Finom a jeges tea és nagyon jó a kávé, valamint remek a zene. Nagyon kedves pincérnő, jól beszél angolul, remek a kiszolgálás. Van pici terasz.
Nagyon sok a pet-friendly hely Belgrádban. Matricák jelzik.
Egyebekben javaslom a Foursquare használatát, szerintem nagyon jó alkalmazás, ha az ember éttermet, bulihelyet keres.
Rengeteg a pékség, szinte minden sarkon van egy, bőséges a választék mind édes, mind sós péksüteményekből.
A helyi söröket érdemes kipróbálni. Az egyik a Jelen, ami szerintem kissé durva ízű. A másik a Luv, nekem ez nagyon ízlett.
Érdemes gyalogosan barangolni Belgrádban. Mindenütt street-art, hangulatos utcák és épületek.
A házak, amelyek a háború nyomait őrzik, teljesen megrendítőek.
A vasútállomás közelében, a folyó irányában van a buszvégállomás. Ha itt az ember elindul jobbra, a nagy parkolóház mellett befelé, hegynek fel, akkor egyrészt tud enni, mert van egy nagyon jó pékség. Másrészt itt van egy nagy piac, valamint még több pékség, lehet nézelődni. Az utcán az emberek a földről árulják az ezeréves rádiókat, cipőket, limlomot.
Összességében: nagyon ajánlott.
Remek három napot töltöttünk itt. A város messze felülmúlta a várakozásaimat.
