2018. szeptember 11., kedd

Szeretnék valaki anyja lenni

Lassan két éve próbálkozunk a férjemmel. 16 hónapja vagyunk házasok. Anyukám mesélte, hogy az ő idejében a párok csak összeházasodtak, nem védekeztek, aztán megszülettek  gyerekek, amikor besikerült, nem mérték az időt. Erre azt szoktam felelni, hogy az ő idejében a párok tíz évvel fiatalabbak voltak. Anyukám 23 volt, amikor születtem. Akkor már két éve voltak házasok apával. Én 35 éves vagyok. A tudomány szerint a párok nagy részének 2 év alatt sikerül teherbe esni. Erre pedig az a válaszom, hogy a férjem heti beosztásban dolgozik, ami azt jelenti, hogy egy hónapban 2-3 hétig  nincs itthon. Úgyhogy valójában nem próbálkozunk 2 éve. 
De nem ez a lényeg. Mindenki mondja, hogy nők szülnek még 45 évesen is manapság. Persze, tudom én is. Valóban kitolódott a gyerekvállalás ideje is, mint minden másé manapság. De attól még egy idősebb nő terhessége sokkal rizikósabb. Ez viszont tény. 
De a leglényegesebb dolog az, hogy én már évek óta szeretnék gyereket. Már jóval azelőtt, hogy a férjemmel megismerkedtem, abban az időszakban, amikor egyszerűen nem sikerült egy tartós kapcsolatot kialakítanom, már akkor azt mondtam, hogy ha véletlenül teherbe esnék valamelyik futó kapcsolatomban, akkor megtartanám a babát. Olyan 27-28 éves korom óta gondolom ezt. Csak viszonyításként: 31 évesen ismertem meg a férjemet. 
Nem a terhességre vágyom. Amikor tavaly decemberben kiderült, hogy terhes vagyok, rettegtem. Végig rettegtem a hat hetet, amíg kiderült, hogy nem életképes a terhességem. Biztos vagyok benne, hogy nem lesz egyszerű végigcsinálni a kilenc hónapot. De Isten látja lelkemet, megoldom. Kibírom. Mert nagyon szeretnék egy gyerek anyukája lenni végre. Szeretném nevelni, figyelni, ahogy gyarapodik, törődni vele, segíteni az élet útvesztőiben. Lelkileg már régóta az életemnek ebbe a fázisába léptem. Ideje lenne, hogy valóban elkezdődjön. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése