Ma este is borozok. Szeretem azt az éber bágyadtságot, amibe sodor. Szeretem az érzéseket, amik előtörnek belőlem, akkor is, ha kissé fájnak. Nosztalgikusak. Eszembe jutnak az évek, amikor ittunk és bolondok voltunk, hülyeségeket csináltunk, boldogok és boldogtalanok voltunk, éltünk. Mindig együtt, sosem egyedül. Nem maga a bor hiányzik (vagy bármely egyéb alkohol), hanem mindaz, ami ehhez kapcsolódik. Az élet. Az egyetemi éveim a legjobbak voltak. Meghosszabbítva egy pár évvel, amikor elkezdtem dolgozni, de szinte ugyanúgy éltem. Fair ezt mondani a férjemnek? Hogy a francba élhetnék megint úgy, hogy érezzem hogy élek? Hogy ne csak túléljem egyik napot a másik után ebben a posványban, amit a mindennapjaimnak nevezek. Iszom és emlékszem. Mindarra, ami megtörtént velem, abban a régi életben. Olyan izgalmas volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése